Álmodni
Andi 2010.04.12. 21:18
Az éjszaka különös ura,
fogva tarthat,
mikor felforr a levegő,
megborsódzik a bőr,
s az álommanó jő,
felelőtlen a mozdulat,
mely örömöt okoz,
vagy gyötrődést hoz.
Bármily álom szál reád,
az ébredés mindig fáj,
reggelre kivet az ágy,
miközben a vágy
hajt vissza egy világba,
mely kísért álmodban,
egy talányokkal teli világ,
megfoghatatlan szabadság.
Oda vágyok minden éjjel,
örömszigetemre, ha kivet,
néha-néha, kapok kegyelmet,
s a keserű boldogság enyém lehet.
De ne hidd, hogy nem ismerem a napot,
s a mozgó hadat, az unalmas hétköznapot,
hisz bennem is él az örök remény,
lesz még boldog ébredés.
|