Megremeg a kéz
Andi 2010.04.09. 18:41
Terád borul, fojtogat, fullasztó levegő, gyomrot felkavaró, pusztító erő…
De mégis mi ez? Talán tömény gyűlölet? Vagy undor?
Magadtól?
Lassan kezdhetsz félni, önnön véredben örvénylő méreg,
lassan öl, lassan terjed, míg végül szíveden hálót sző, és nem hagyja verni.
Gyűlölet vagy undor? Hát már a megbánás sem elég? Kitépett darabon betüskésedett genny, fájfájfáj… emészt, izzaszt, hánytat, undor, undor, undor, és gyűlölet.
Miért tör elő minden a szőnyeg alól, ha felemeled a szélét, s mindezt önnön akaratodon kívül, hisz csak takarítasz…lelked takarítani, ó miért nem teszed? Újjászületni vágysz… vágysz, vágysz, de a poklot le nem rázhatod.
Jeges, jeges falak, csak épülnek, s a szíved egyre csak fagy, fagy, fagy, s nem dobog.
Miért tetted meg? Remél a balga lélek, mindig, mindenütt…
Undor és gyűlölet.
Eredendően rossz lélek.
Hogy érezhet így? Ily kegyetlen élvezet…
Épül egy újabb mestermű, visszatér büszkeség, és értelem, erős akarat, s el nem hagy…
De mi lesz ha betoppan egy újabb sarlatán? S bombát robbant?
…hát cseszheted.
|