Éljen!

Éljen a vers azért, hogy a gyermek

Azt skandálja folyton. És intelmek

Ezreit ha ontja, ne fogadj szót.

Ha utasít Téged, nem jelent jót.

Maradj inkább saját eszed mellett.

Ne az élet örök, régen feltett

Kérdéseire űzd, vágyd a választ,

Eredménytelen nyűg. És csak fáraszt.

¤¤¤

Az, ki rímbe szedi gondolatát,

 Nehogy azt hidd, többet, vagy jobban lát.

Legtöbbjük csak furcsa, különc lélek,

Aki szerint szebb így, hogy van ének,

Hogy van sorhossz, ritmus, költői kép,

És érdemes írni a rímekért.

¤¤¤

Éljen a vers azért, hogy a gyermek

Azt skandálja folyton. És ha elmegy

Anyu a kötettel, úgy is tudja

Mondani a verset. Megtanulta!

Éljen a vers azért, hogy a kislány

Előadja egyszer, anyák napján.

Mert a virág mellé illik adni

Olyat, ami nem fog elhervadni.

Éljen a vers azért, hogy a férfi

Tudja benne Őt, a Nőt dicsérni,

Hogy elmondhassa azt, hogyan szeret,

S hogy ez széppé teszi az életet.

Éljen a vers azért, hogy egy este,

Egy sötét nap után, fényt keresve,

Rátalálhass arra, amit szeretsz,

Amit jó hallani, amin nevetsz.

¤¤¤

Legyen a vers bástya, egy menedék,

Alkossák a rímek a fedelét.

És hogy ide betérhessen bárki,

Ne felejtsd el az ajtót kitárni.