Órák, napok, hetek, hónapok,

Több mint egy év, s mégis,

Arcomba nevet a sors,

Akárhogy hívod,

Nekem mindegy,

Neki is mindegy,

A lényeg hogy éget,

El nem hagy soha,

Belülről emészt,

Neki így sem elég,

Jelek, szavak,

Nem kért adatok,

Újabb és újabb szívdarabok,

Ahogy a kés lelkembe váj,

Értsd, meg végre mennyire fáj

A létezésed.

Nem szeretlek,

Gyűlöllek…

Gyűlölöm, hogy élsz, hogy lélegzel

Gyűlölöm, hogy itt élsz velem,

Gyűlölöm, hogy életem tőled szabad nem lehet,

Gyűlölöm, ahogy folyton elém lépsz,

Gyűlölöm azt is, ahogy élsz,

Gyűlölöm a hited,

Gyűlölöm a szíved,

És mindennél jobban gyűlölöm…

Hogy lelkem jéggé válni nem képes,

Hogy nem viaszos a borítás,

Hogy a szavak nem verődnek vissza,

Húsomba marnak, újra, és újra.

Hiába feledlek, hiába nem szeretlek,

Hiába is nem gyűlöllek,

Szabad tőled nem lehetek.