Őrült?

Nem tudtam, és nem is akartam összerakni a részleteket… a felvillanó fegyver, a fülem zúgása, az, ahogyan térdre esett, mind a múltnak apró kirakói voltak, és számomra úgy tűnt, nem alkotnak egész képet. Ekkor halkan felnyögött, mire én ismét az arcát pásztáztam. Úgy tűnt, mondani akar valamit, de képtelen rá. Végül két halk, bizonytalan szó hagyta el az ajkait.

-          Ne haragudj…

Miután kipréselte magából ezt a rövid, értelmetlen, szükségtelen mondatot, minden ereje elhagyta, összeesett. Végigterült a mocskos földön, mozdulatlanul. De ha a földön fekszik, meg fog fázni… Fel kell ébresztenem, legutóbb is, amikor hagytam elaludni, megharagudott. Óvatosan megböködöm, hogy ne ijesszem meg. De nincs szívem hozzá, annyira nyugodtan fekszik… Ritkán alszik ennyire mélyen. Olyan gyakran álmodik rossz dolgokat, hogy amikor egyszer végre kipihenheti magát, miért kelteném fel? De azért a mocskos földről felemelem az ölembe. Így, ni. Ringatni kezdem, félek, hogy felébresztettem a mocorgásommal. Boldog vagyok, a karomban tarthatom, és mellettem nyugodtan tud aludni. Messziről mentőautók szirénázását hallom. Elönt a részvét. Valaki éppen most veszített el valakit, aki talán nagyon közel állt hozzá, akit talán nagyon szeretett. Szerencsére nekem itt van Ő, aki sosem hagyna el. Tovább ringatom hát. A mentőautó egyre közelebb ér. Befordul a sarkon, végighajt az utcán. Megáll mellettem, de nem foglalkozom vele, kit érdekel? Halk, rekedtes hangon közlöm a kiszálló mentőssel, hogy tőlem ne kérdezze, hol van éppen, nem vagyok ide valósi, nem ismerem a környéket. Tovább ringatom Őt, még mindig nyugodtan alszik. A mentős férfi odajön mellém, letérdel, és odanyúl Hozzá. Én vérig sértve, dühtől remegve ráripakodok. Mégis hogy képzeli, hogy vadidegenként idejön, és egyszerűen fel akarja ébreszteni Őt??! Különben meg mi köze hozzá, a mentősök a sérülteket látják el, de Ő csak alszik! Még szorosabban magamhoz ölelem, mint eddig valaha. Nem engedhetem, hogy holmi idegenek felébresszék nyugodt, mély álmából. A férfi áll mellettem egy darabig, majd furcsa mozdulatot tesz a karjával. Erre egy másik mentős is odajön. Fortyog bennem a düh, egyre többen vagyunk itt, akkora zajt csapunk, hogy felébresztjük! És megint ki akarják tépni a kezemből. Mi ez az egész, mindenki megőrült körülöttem?? Elvesztették a józan eszüket?? Hirtelen valaki hátracsavarja a kezem, és elveszik tőlem Őt, az életemet. Mi értelme van ennek az egésznek? Már ketten fognak le. Apró szúrást érzek a nyakamnál. Olyan érzés, mintha sokat ittam volna. Zúg a fejem, tompul minden… Ő hol van? Elvették tőlem…

Felébredek. Fogalmam sincs hol vagyok, és mit keresek ott, ahol éppen vagyok. Felemelem a fejem, majd lassan, furcsán nehézkesen felülök, körülnézek. Nem értem, mit keresek ebben a fehér szobában. Mindenem el van gémberedve, nyújtózni kezdek, de valami megállít. A karjaim hátra vannak feszítve… mintha saját magamat ölelném. Mi ez az egész?? Hirtelen bevillan egy sor ostoba amerikai film, és egy szó… kényszerzubbony. Ismét elönt a düh. Közveszélyes őrült vagyok én talán, hogy ilyet kell rám adni?? Torkom szakadtából üvölteni kezdek, hogy valaki magyarázzon meg nekem mindent. De senki nem jön. Az ajtó előtt léptek haladnak el, és hangokat hallok… rólam beszélnek. Azt mondják, már megint kiabálok. Mi ez az egész…? Hol van Ő? Miért nem jön, és szabadít ki innen? Az ajtó előtt sétálóknak címezve, ismét kiabálni kezdek.

-          Meglátjátok, ti utolsó barmok!!! Ő el fog jönni értetek, és kivisz engem innen!!! Mind őrültek vagytok!!!

Az ajtó túloldalán az orvos sokatmondó pillantást vet a mellette haladó nővérre. A nővér válaszképpen lemondóan megcsóválja a fejét. Tovább mennek, elhaladnak vagy öt ajtó előtt. Némelyik szobában néma csönd honol, némelyikből üvöltés szűrődik ki.

-          Nem tudom miért választottam ezt a munkát. Őrültekkel vagyok körülvéve.

A nővér megereszt egy halvány mosolyt, és lassan kisétál a folyosó végét lezáró ajtón. A nyílászáró halk kattanással becsukódik. A legközelebbi szobából halk suttogás szűrődik ki.

-          Nem őrültek ők, csak másik világban élnek. Egy jobb világban.