|
Életcsónak
Sedna 2008.08.14. 00:46
Egy újabb dalszöveg, egy újabb fordítás, amit Andi és én is elkövettünk ^^ Csak hogy még jobban lássátok, mennyi múlik a fordítón XD (És persze lássátok, hogy mi ezt élvezzük.) Bleach első endingje: Life is like a boat.
Életcsónak
Senki sem tudja, ki is vagyok valójában,
Üresnek érzem magam, mint soha korábban.
És ha majd úgy érzem, kell valaki,
Ki fog vigasztalni, és erőt adni?
Mindannyian a sors csónakján evezünk,
A hullámok csak jönnek, hiába menekülünk.
De ha valaha eltévesztenénk az utunk,
A hullámok segítségével mindenen átjutunk.
Messze, a távolban, lélegzem, úgy érzem, láthatatlan lettem,
Olyan, mintha a sötétben lettem volna, pedig csak bekötötték a szemem.
Elmondok egy imát, miközben az új napot várom,
Hogy ragyogjon a tenger borította láthatáron.
Senki sem ismer igazán engem,
Lehet, hogy őket nem is érdeklem.
De ha majd úgy érzem, kell valaki,
Tudom, hogy követsz majd, és erőt fogsz adni.
Az emberek szíve változik és el is hagyja azokat,
Ismét a visszatérő hold vezeti a csónakokat.
És akárhányszor, ha meglátom az arcod,
A szívemben mintha az óceán vívna harcot.
Érted nekifeszülök az evezőknek, és nemsokára
Egy pillantást vethetek az óceán partjára.
Megláthatom a partot,
Mikor fogom látni a partot?
Azt akarom, tudd, hogy ki vagyok és ki voltam,
Hogy így érzek majd irántad, sosem gondoltam.
És ha majd úgy érzed, kell valaki,
Én követlek majd, és erőt fogok adni.
Az utazás a csendes napokon is folyik,
A hold fénye mindig eljut a csónakokig.
Elmondok egy imát, miközben az új napot várom,
Hogy ragyogjon a tenger borította láthatáron.
És akárhányszor, ha meglátom az arcod,
A szívemben mintha az óceán vívna harcot.
Érted nekifeszülök az evezőknek, és nemsokára
Egy pillantást vethetek az óceán partjára.
A sors csónakjában evezünk, de a hullámok folytatják a támadást.
Ettől függetlenül minden élet egy csodálatos utazás.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
